Előző cikkemben arról írtam, milyen megoldások vannak arra, hogy kiváló minőségű digitális fotóinkat úgy „rontsuk el”, hogy retrós, életlen, színtorzult, vignyettált képek legyenek belőlük. De miért is csináljuk ezt? Hogy lehántsuk fotóinkről a ránk erőszakolt megapixel- és bemozdulásmentesség kényszert.
Nekem például jobban tetszik egy bemozdult kép egy befagyottnál. A bemozdult képben lendület van, dinamika, cselekmény. A kevésbé éles képeket nem kell retusálni sem, azonnal szépek rajta a szereplők 🙂
És szeretnivalóak!!!!! 
Két osztrák srác 1991-ben rácsodálkozott egy tíz évvel azelőtt gyártott kezdetleges kis orosz LOMO műanyag fényképezőgépre, ész nélkül kattingattak vele pár tekercs filmet, majd beleszerettek a végeredménybe… 1992-ben létrehozták a „Lomography társaság”-ot, és megalkották a lomográfia „tízparancsolatát”, aminek tizedik parancsolata nem volt más, mint hogy „Tekints el ezektől a szabályoktól!”
A teljesség kedvéért lássuk az első kilenc lomográfiai szabályt is:
- Vidd magaddal a Lomódat mindenhová!
- Használd, amikor csak tetszik, éjjel-nappal!
- A Lomográfia az életed része, nem valami zavaró tényező.
- Fotózz csípőből!
- Menj olyan közel, amilyen közel csak lehetséges!
- Ne gondolkozz!
- Csináld meglepetésszerűen!
- Ne komponálgasd a képet!
- Lepődj meg az eredményen!
A feladat tehát csak annyi, hogy fényképezz le mindent a LOMO-val, és örülj neki. És hogy ez az öröm ne csak a tiéd legyen, az elkészült papírképeket add oda egy lomográfiai kiállításra, ahol a te képeid sokezer másikkal szorosan, óriási fotófallá egyesülhetnek. Semmi kopirájt. Csak add oda. Na ez megint valami szerethető dolog! (Először én is furcsán éreztem magam, amikor tengerparti kavicsszobraimat egy másik nyaraló lefényképezte, de amikor túlléptem a belém programozott birtoklási ösztönön, az valami felszabadító érzés volt 🙂
Megszületésünk óta programoz bennünket a környezetünk: „ez így jó, azt ne csináld, ez nem szép”… a LOMO kamerával a kezedben ezek mind értelmüket veszítik. Ha betartod a szabályt, nem tartasz be egyet sem… büntetlenül csinálhatod ami eszedbe jut (bár még jobb, ha azelőtt csinálod, mielőtt eszedbe jutna 🙂 Egy agyonszabályozott világban a LOMO olyan, mint egy „szocioszkafander„. Csoda, hogy futótűzként terjed? Nem.
LOMOgraphy filmes kompakt fényképezőgépek
A lomográfiai társaság a Lomo LC-A alaptípuson kívül számos jópofa kamerát forgalmaz, amik eltérnek a hagyományos filmes minimál-kompaktoktól. Egy kis szubjektív válogatás tőlem:
ACTIONSAMPLER
Ez a kamera 4db műanyagszemével rövid időkülönbséggel készít 4 képet egy filmkockára. Használatakor a legfontosabb tanácsom, hogy vagy a téma legyen mogásban, vagy mi magunk mozgassuk veszettül a gépet (forgatás, közelítés-távolítás, lengetés…)
OKTOMAT
Ez a kamera nyolc képet készít 2,5 másodperc alatt egy filmkockára. Olyan, mint egy kisebb mozi. Nem olyan mint a YouTube. Ez filmes műfaj. És papír a végtermék.
LOMOGRAPHY SPINNER 360° >>>
Ezzel a masinával egy bulin az egész asztaltársaságot lefotózhatod egyetlen hosszú csíkszerű panorámaképre. Csak annyit kell tenni, hogy a „nyelével” az asztallapra szorítod a kamerát és felhúzod, majd elengeded a felhúzógyűrűt (ami egy zsineg végén van olyanformán, mint a kisbabák felhúzós zenélő babáin) A fogantyún egy teljes kört egy másodperc alatt körbeforduló kamera mindent rögzít körben. (naná, hogy a filmperforációra is)
COLORSPLASH
Ezen a Lomography gépen színes fóliákkal változtatható a vakufény színe. Például éjszaka az utcán naranccsal vakuzva az előtérben álló személy narancsszínű és a vaku fénye élesen rajzolja ki, a háttér pedig általában elmosódott, ha hosszabb ideig van nyitva a zár.
FISHEYE
Halszemobjektíves Lomography kamera, izgalmas megjelenésű kör alakú képet rajzol ki, a perspektivikus torzítás brutális, a legjobb eszköz arra, hogy megszerettessük magunkat a haverokkal (hihetetlen nagy orrokat lehet vele fotózni, itt a végletekig alkalmazni kell az ötödik szabályt)
Kapható hozzá SUBMARINE búvártok, a vele készített saját fotóimból is nemsokára bemutatok néhányat. A tokkal le lehet úszni 20 méter mélyre, persze ott már nagyon kevés a fény, inkább vízfelszínközelben remélhetünk valami meglepetésszerűt. Vízicsúzdázáshoz, úszómendencébe, nyári záporba mindenképpen vidd magaddal, ott elemében lesz!
Ezek a típusok tetszettek nekem legjobban, a választék ennél lényegesen nagyobb. Általában színben is változatosak a gépek, narancs-zöld-pink-fekete-ezüst-stb színben kaphatóak, amit még különböző színű szigetelőszalagokkal igazán egyénivé tehet a gazdi. Ettől valószínűleg a műanyag gépváz nyílásain beszűrődő fény is változtatja a színét, érdemes kipróbálni a zöld-sárgát például 🙂
Hamarosan szubjektív gépteszteket közlök, de téglafalakat nem fogok fotózni 
🙂
…addig is, LOMO-sok, kalandra fel!
A cikk fotóit a cafeanalog.hu engedélyével használtam fel,
(ahol egyébként a „Miért fotózunk?” című könyvem is kapható.)
