Fotóterápia
Művészetterápiás munkában segítettem éppen, mikor kezembe került egy könyv: „101 játékterápiás technika”. Mit ad isten, véletlenül a „fényképalbum” játéknál nyílt ki a könyv. Már olvastam máskor is a fotóterápiáról, úgy gondoltam, megosztom a talán mások számára is érdekes felhasználását a fényképeknek:
Sok, terápiába kerülő gyerek képtelen megfelelően kifejezni a gondolatait és érzelmeit. Ez különösen igaz gyász esetén. Meghaladja kapacitásukat az a feladat, hogy azonosítsák, szétszálazzák és szavakba öntsék ezeket. A fényképalbum-technika hozzásegíti az ilyen gyerekeket, hogy biztonságosan, szorongás nélkül, a családi fotókat nézegetve fejezzék ki magukat. A fotók használatával a figyelmük önmagukról a környezetre terelhető, és számtalan azokhoz kapcsolódó érzelem kiváltható.
A gyerek teljes életívét lefedő képek összeválogatását a szülőtől kérjük. Az anyag minden tekintetben lehetőleg legyen változatos, képviselve a gyerek működésének minden fontos területét A válogatásba őt is be kell vonni. Lehet választani a meglevő fényképalbumokból is, de esetleg venni egy újat erre a célra és azt tölteni meg a képekkel. A technika bevezetéséhez tehát szükséges egy album, a fényképek, valamint olló és öntapadó jelzőcetlik A fotókat szétterítjük (padlóra, nagy asztalra), majd időrendbe rakjuk. Ez a válogató-rakosgató munka sok érzést és gondolatot felszabadít a családról, az addigi életükről, veszteségekről stb. Amint a képek időrendbe kerültek, sorra elhelyezve a fényképalbumba, a gyerek feladata az lesz, hogy mindegyiknek adjon egy címet, ami odaragasztható a kép alá. Ha szükséges, a terapeuta lehet a „titkár”, aki elkészíti a feliratokat.
Ez a technika jól működik gyász esetén, vagy a gyermek életében előforduló más veszteségekben is (például költözés, iskolaváltás, barátságok megszakadása, és főként a válási helyzetek). A fotók felszínre hozzák a kapcsolódó érzelmeket.”
(a fotón Édesanyám és én)
