Remélem a filmes Olympus 35RC-mmel és a Canon kompaktommal is fog működni

Találtam még egy oldalt, ahol a Cokin szűrőtartókról olvashattam, itt is láttam apró gépre való tartót, ami be is indította a fantáziámat, hátha egy ilyesmi tartót barkácsolni is lehetne? Ezt a tartót még olyan gépen is lehet használni, ami behúzza az optikát a házba. Csinált valaki már hasonlót házilag? Örömmel venném, ha megosztaná a tapasztalatait!

Az első próbálkozás orchideákkal, szerintem lesz még, mert hihetetlen jó játék!

Egy filmtekercs előhívásának ára kb 500Ft. Egy átlagos filmtekercs 1000 Ft-ba kerül. Tehát durván negyven Forint egy felvétel. Számos filmkidolgozó “ajándék” filmet ad a kész papírképek mellé (hogy legyen mit kidolgoznia legközelebb) tehát a második tekercstől csak a filmelőhívás költségével kell számolni! Innentől 14 Forint/felvétel ha jól számoltam.
A fényképezőgépet pedig megússzuk kb. tízezerből. Mehetünk is fotózni.

Sokan drágállják az analóg technikát. Nos a legolcsóbb digitális kompaktgép 30eFt és kell hozzá memóriakártya, kártyaolvasó, számítógép, merevlemez a tároláshoz, tartalékelem vagy akkumulátor, töltő stb, ami jelentősen megemeli az induló költséget. Mondhatjuk azt, hogy ez úgyis megvan egy átlagos háztartásban, de csalunk, mert az elemeket cserélni kell, az akkuk is elfáradnak, a számítógép amortizálódik, áramot fogyaszt, az újabb 14 megapixeles fotók újabb tárterületet vagy CD-t igényelnek stb.

időjárásálló kompakt tízezerért

Profi AF filmes váz ötvenezerért

Tehát 40 ezerért az olcsó kompakttal még egyetlen kép nem készült. De majd hosszú távon!
A hosszú táv egy kompakt életében 2-3 év, aztán elromlik, és a javíttatása drágább mint egy új. Ezzel szemben egy hasonló kvalitású analóg kompakt gép 5-10 eFt. (Ezt a filmest itt balra 1997-ben gyártották, és a mai napig használom)

A tükörreflexes kategóriában más az árkülönbség, egy alap digitális váz mondjuk 100 eFt ezzel szemben egy autófókuszos filmes kb a fele.

A “fényképezhetek akármennyit, mert letörölhetem és nem kerül semmibe” mondattal is csínján kell bánni, mert a digitális  fényképezőgépek különösen nem a hosszú élettartamra vannak kihegyezve. Főként nem, az olcsóbbak!

Egy idős ember, akit a reklámok rákényszerítenek egy digitális fényképezőgép megvételére, azonnal ezt kérdezi: “de hogy lesz ebből papírkép?” Ennek a legegyszerűbb módja, ha befárad egy laborba, odaadja a gépet az alkalmazottnak, és kér tőle egy sorozat papírképet. Ha odairányítják egy önkiszolgáló képmegrendelőgéphez, amihez nincs kedve, keressen egy másik üzletet. Amúgy is jó dolog mindig ugyanabba az üzletbe járni, sokkal személyesebb. Válasszunk olyat, ahová öröm betérni! Lehet kérni a fájlokról CD másolatot is. (Ugyanezt, ugyanígy megtehetjük a filmes gépünkkel is)

Nem mindenkinek jó  a filmre való fotózás. A film olyanoknak való, akik keveset, vagy tudatosan fotóznak, és papírképeket szeretnének belőle elsősorban. Itt az idősebb, filmhez szokott generációra gondolok és persze nem hagyhatom ki a lomográfusokat sem. (Na jó, a LOMO-sokra pont NEM jellemző a tudatosság A filmes amatőrfotózásnak is hatalmas tábora van, csak a Flickr fotómegosztó oldalon 70 ezer tag egymillió-nyolcszázezer fotója van fenn!

Szóval a filmet még ne tessék temetni, ha kérhetem

(furcsa, de véletlenül Angyal Zoli barátom könyvtárába exportáltam a két képet)

Ha profi fotókat szeretnél, a legjobb megoldás egy, a területen otthonos profit megbízni a feladattal. Gyors, kényelmes és relatíve olcsó.

… na jó, és akkor mit kezdjek a drága géppel, aminek beszerzésébe a jó öreg fogyasztói társadalom észrevétlenül belekényszerített? – kérdezed joggal.

Szerintem két megoldás van: futsz a pénzed után, megpróbálod fizetős fotósmunkákkal visszaügyeskedni a géped árát (és közben sok stressznek teszed ki magad és még többet költesz) vagy élvezed az amatőrséget.

Van egy jó hírem: a világon szinte minden le van már fényképezve A templom, a tengerpart, a gyümölcsök a piacon és igen, a meztelen nők is. Felesleges lenne minden utunkba kerülő fűszálról felvételt készíteni, (régebben így voltunk az mp3 letöltésekkel, volt olyan ismerősöm, akinek “megvolt az egész internet”)

Amit szerintem igazán érdemes fotóznunk, az a saját környezetünk. Gyermekeink növekedése, sajátkezűleg ültetett, kertünkben pompázó virágok, a szép szülinapi tortánk, az édesen alvó kedvesünk. Ezeket a fotókat nem tudja egy profi megcsinálni,
MERT NINCS OTT!

Kiderült, hogy a Nikon D50 redőnyzárja 1/4000 másodperces zársebességnél is teljesen kinyílik, lehetővé téve vakus felvétel készítését kábellel hozzákapcsolt, vagy letakart extra érzékelőjű, gépre feltűzött rendszervakuval.
A letakarás azért kell, mert különben a gép érzékeli a rendszervakut, és automatikusan beállítja a normál vakuszinkron időt. Rádiós kioldóval a legrövidebb zársebesség “csak” 1/1250 mp. volt az elektronika “lustasága” miatt.

Mivel a vakum teljes fényerőn 1/1000 mp-ig villan, (a post írása óta kiderült, hogy csak 1/400-addal) az 1/4 az 1/1 azaz teljes manuális fényerővel, és 1/500-ad mp zársebességgel készült fotók fogják nagyjából a legjobban kihasználni a vaku teljesítményét, mivel az ennél rövidebb zársebességeknél már “levágódik” a vaku idejéből. *

Most, hogy belelkesedtem a Nikon D50 rövid vakuszinkronidején, gondoltam veszek egy “fiatalabb”, kevesebbet használt D50-et is.

A vásárlást indító levelezéshez csatolva kaptam egy RAW fájlt (az expószámot kiderítendő) de ez a vakus felvétel nagyon alulexponált volt. Betudtam az eladó hozzá nem értésének, meg is beszéltük, hogy majd az átvételnél letesztelem a beépített vakut.
A tesztelésnél már az is furcsa volt, hogy az expó közben a keresőben láttam a villanás fényét! A fotó pedig alulexponált lett. Előtte reseteltel a gépet, a vaku TTL módban volt. Kipróbáltam manuális módban, ott már megvolt a teljesítmény. A külső vaku rendben szinkronizált.

Nem vettem meg a vázat, hazaautóztam, de nem hagytam annyiban a dolgot.
Kicsit “gugliztam”, és meglepően sok találatot kaptam a “D50 flash problem” kifejezésre, szóval típushiba lesz.

Ezen a fórumon szó van a szinkronproblémáról, amit szoftveres hibának tulajdonítanak, (sajnos a Nikon új Firmware-t nem adott ki ehhez a géphez)

Itt említenek egy “kikapcsol-bekapcsol-átkapcsol-visszakapcsol) típusú sajátkezűleg elvégezhető javítási metódust, ami állítólag helyrebillenti a szinkronproblémát.

————————— nyissz ———————————
My current solution is to switch over to Manual mode and turn AF assist, AF illumination, and ISO control to “ON” and then then shoot a few shots. Then switch metering to centerweight. take a few shots, it should work correctly, then switch back to AUTO. after that, the flash should fire as normal.
————————— nyassz ———————————-

Magyarul:

• Váltsunk át manuális módba (valószínűleg a vakut)
• Az autófókusz segédfényt, és az ISO kontrollt kapcsoljuk be
• Készítsünk pár felvételt
• Állítsuk be a fénymérési módot középre súlyozottra (centerWeight)
• Készítsünk pár felvételt, ettől megjavul
• Ezek után állítsuk vissza AUTO állásba…
• és a vaku rendesen fog funkcionálni!

Mivel már nincs lehetőségem kipróbálni ezt a trükköt, kíváncsi vagyok, járt e valaki így a D50 vakujával, és esetleg ez a trükk segített e a gyógyításban?

* (Zorko fórumtárs pontosítása: “a vaku villanási ideje nem egyenes arányos a beállított teljesítménnyel, mivel a villanás alatt változik a fényerő. A villanás eleje hangsúlyosabb, a fél teljesítményhez a teljes villanási idő fele helyett annál rövidebb idő tartozik.”)

Kicsit “túrok” a neten, és néhány kísérletet is csinálok, a rekordot megdöntendő
A fejleményeket természetesen közkinccsé teszem.

—–

Első eredmény: Flashwave III rádiós kioldóval: 1/1250

Portré mód:

Négy évtizede fotózom  tükörreflexes gépekkel, és a gép vízszintesből való függőlegesbe fordítása soha nem okozott gondot. Ráadásul, ha fáradna az ember csuklója, két variáció is van:

1. elülről lógatva,
2. alulról támasztva a gépet.

Az egészben az a legjobb, hogy közben soha nem kell levennem az expógombról az ujjam. Ezzel szemben a markolat használatakor fogást kell váltani az egyik fogantyúrészről a másikra.  Érdekes módon nekem még a kereső is mintha máshová került volna, a teszt közben mindig kicsit magasabban kerestem a keresőt.  Ez a része NEKEM nem jött be.

Fogás:

Előnye lehet a markolatnak, hogy egy nehezebb objektívtől a gép orrnehézzé válik, és a markolat magasabb fogantyúrésze ezt a nyíró hatást elviselhetőbbé teszi? Nem volt számottevő érzésbeli különbség. Az objektív bal kézzel való tartása többet segít, mint a markolat. A gép kézben való cipelése közben valóban jobb a “kapaszkodása”.

Teljesítmény:

Megnövelt akkukapacitás. Na ez hasznos lenne, ha az életem függne azon a néhány másodpercen, amit az akkucsere jelent. A D7000 akkuja egyébként hihetetlenül hosszan kitart!

Valós hátrány:

NAGY. Ezzel együtt a gép nem fér bele egy felültöltős “toploader” táskába. Nekem a nagyobbik táskámba sem fér el vele együtt a gép, bár eddig is olyan passzosan pakoltam, mint egy hegyimentő-helikopterbe 
Plusz súly. (Ez az utángyártott műanyag példányokra nem annyira vonatkozik)

Valós előnyök:

Szerintem a ceruzaelemekről való működtetés az isten háta mögött, ahol az elektromos hálózat ismeretlen fogalom, igenis előny, sőt az egyetlen lehetőség. Veszek a legközelebbi boltban 6 db elemet és már fotózhatok is a digitális gépemmel. Vagy viszek magammal elemeket, ha tényleg az isten háta mögé megyek. Hat darab tölthető ceruzaaksi feleannyiba kerül, mint a D7000-esem aksija.
Imponáló méret. Minél nagyobb a gép, annál nagyobb lehet a respekted a fotózás helyszínén. (Más kérdés, hogy egy amatőr gépen levő markolat NEKEM mit üzen.)
Védi a gép alját a fizikai sérülésektől (legalábbis növekszik az esély rá, hogy megússza a gép)

Fogom e használni?

Általában nem fogom használni, mert az az elvem, hogy csak azok a kütyük legyenek a táskámban, amik okvetlen szükségesek a fotózáshoz. Két esetben használnám: esküvői, vagy hosszantartó fotózáskor, és amikor nincs villany  a közelben hetekig.  Profi munkánál az eredeti Nikon ára biztosan megtérül, az utóbbi  esetben pedig az utángyártott biztosan megéri az árát. Persze ez a markolat-dolog nagyon szubjektív, a kéz mérete és a felhasználási terület is döntően befolyásolhatja az elbírálást.

Remélem segítettem azoknak, akik készülnek vásárolni  a D7000-esükhöz egy ilyen markolatot. Természetesen fotóstársaim véleményére is kíváncsi vagyok

Miután a doboz látványa által okozott sokkból felocsúdtam, gyorsan megnéztem a fotót, és fantasztikus állapotban volt! A kép üvege keresztben eltört, a dobozon belül rengeteg volt a por, néhány apró bogár is befejezte benne a földi létet, és valami szürke alagútszerű textília keretezte belül a fotót…
na ilyet még nem láttam! Azért nem volt olyan nehéz kitalálni, hogy az alagútszerű dolog az bizony a fotón szereplő menyasszony valódi fátyla és koszorúja! Szinte láttam benne a régi menyasszonyt, annyira személyes volt a dolog!

A restaurálást nehezítette, hogy az egész “szerkezetet” a szkennelés után vissza kellett állítanom az eredeti állapotába (a bogarakhoz nem ragaszkodtak, és egy új üveget is kapott). A koszorú és a fátyol kb. annyira volt törékeny, mint egy folyékony nitrogénben megfürdetett rózsaszál. Ki kellett szabadítani alóla a fényképet, majd vissza is tenni. Szerencsére csak két szöggel volt rögzítve a hátfalhoz, a művelet sikerült, a digitalizált kép itt látható:

Ha én esküvői fotós volnék, és idetévednék a blogra, szerintem ezt az ötletet mindenképpen felajánlanám a következő párnak!

Ez a fotó ékes bizonyítéka lehet annak, hogy a fotózáshoz nem szükséges mindenáron méregdrága kamera. A kép egy olcsó kompakttal készült, némi utómunkával.