Mit fotózzon az amatőr?

A professzionális fotózásnak vannak megkérdőjelezhetetlen területei: Tárgy, étel, épület,  divat, sajtó, esküvői és bulifotó, műtermi személyfotózás, tudományos, orvosi fotózás, reprogfáfia. Ezek profi területek. Szakmai tudás, gyakorlat, nagyértékű felszerelés (műterem) nélkül, hiú ábrándokat kerget az az amatőr, aki úgy gondolja, hogy csupán egy drága dslr gép vásárlásával már ringbe szállhat a profik ellen. Fentieken túl a profiknak van még olyan tulajdonságuk, (kommunikációs készség, harcosság, ravaszság, marketing ismeret, pofátlanság…) amiktől profikká váltak. Esetleg annak ellenére is, hogy szakmai tudásuk nem éri el egy amatőrfotós szintjét, de van ez így az élet más területein is.

Ha profi fotókat szeretnél, a legjobb megoldás egy, a területen otthonos profit megbízni a feladattal. Gyors, kényelmes és relatíve olcsó.

… na jó, és akkor mit kezdjek a drága géppel, aminek beszerzésébe a jó öreg fogyasztói társadalom észrevétlenül belekényszerített? – kérdezed joggal.

Szerintem két megoldás van: futsz a pénzed után, megpróbálod fizetős fotósmunkákkal visszaügyeskedni a géped árát (és közben sok stressznek teszed ki magad és még többet költesz) vagy élvezed az amatőrséget.

Van egy jó hírem: a világon szinte minden le van már fényképezve :) A templom, a tengerpart, a gyümölcsök a piacon és igen, a meztelen nők is. Felesleges lenne minden utunkba kerülő fűszálról felvételt készíteni, (régebben így voltunk az mp3 letöltésekkel, volt olyan ismerősöm, akinek “megvolt az egész internet”)

Amit szerintem igazán érdemes fotóznunk, az a saját környezetünk. Gyermekeink növekedése, sajátkezűleg ültetett, kertünkben pompázó virágok, a szép szülinapi tortánk, az édesen alvó kedvesünk. Ezeket a fotókat nem tudja egy profi megcsinálni,
MERT NINCS OTT!

Nikon D50 vaku szinkron/aszinkron

Előző írásomban ígértem fejleményeket vakuszinkron ügyben.

Kiderült, hogy a Nikon D50 redőnyzárja 1/4000 másodperces zársebességnél is teljesen kinyílik, lehetővé téve vakus felvétel készítését kábellel hozzákapcsolt, vagy letakart extra érzékelőjű, gépre feltűzött rendszervakuval.
A letakarás azért kell, mert különben a gép érzékeli a rendszervakut, és automatikusan beállítja a normál vakuszinkron időt. Rádiós kioldóval a legrövidebb zársebesség “csak” 1/1250 mp. volt az elektronika “lustasága” miatt.

Nikon D50 vaku hiba

Mivel a vakum teljes fényerőn 1/1000 mp-ig villan, (a post írása óta kiderült, hogy csak 1/400-addal) az 1/4 az 1/1 azaz teljes manuális fényerővel, és 1/500-ad mp zársebességgel készült fotók fogják nagyjából a legjobban kihasználni a vaku teljesítményét, mivel az ennél rövidebb zársebességeknél már “levágódik” a vaku idejéből. *

Most, hogy belelkesedtem a Nikon D50 rövid vakuszinkronidején, gondoltam veszek egy “fiatalabb”, kevesebbet használt D50-et is. Folytatás

Rövid vakuszinkronidő kísérletezés

Tegnap vettem egy használt Nikon D50 fényképezőgépet szemtelenül olcsón :) Azt már tudtam róla, hogy az újabb tükörreflexesekhez képest ez a gép 1/500 másodperces záridőnél is kirajzolja a teljes képméretet, de nem hagyott a kisördög, próbaképpen leteszteltem 1/1000-en is és működött! A vakut nem a gépre tűztem fel, hanem a rádiós kioldóval sütöttem el, de végül is a gyakorlatban is így fogom használni. Nagyon belelkesültem ettől, hiszen ez azt jelenti, hogy például ellenfényes fotóknál nagyon be fogom tudni sötétíteni az eget. A modern tükörreflexesek csak maximum 1/250-edet tudnak szinkronizálni! (Van ugyan a “High-speed flash sync” dolog komolyabb vakukkal, de ott elég nagy része eltűnik a vakuteljesítménynek.)

Kicsit “túrok” a neten, és néhány kísérletet is csinálok, a rekordot megdöntendő :)
A fejleményeket természetesen közkinccsé teszem.

—–

Első eredmény: Flashwave III rádiós kioldóval: 1/1250

MEIKE markolat D7000-hez

A blogban ez az első technikai jellegű “kütyü” írásom.  Nem szándékozom  összehasonlításokat, gépteszteket írni nyakló nélkül, viszont ez egy személyes dilemma volt, és úgy érzem itt a helye.
Vettem  egy MEIKE markolatot a tükörreflexes D7000 fényképezőgépemhez. Megjegyzem, az előző (D200) gépem fogása sokkal jobb volt a D7000-nél. Annyian áradoztak róla, hogy milyen jó, gondoltam kipróbálom. Így néznek ki együtt:

 

 

 

Folytatás

Egy épségben maradt régi esküvői kép

Egy megrendelőm, aki már évek óta archiválja a gyöngyösi fotórelikviákat és számtalan családfához gyűjtött fényképet hozott már, különösen nagy csomaggal állított be hozzám.
A szatyorból egy régi esküvői fénykép került elő, méghozzá egy dobozkeretben! Az elölről aranyozott keret “doboz része” hátul iszonyú puritán módra volt falapokból összeácsolva, és hogy a réseken ne szökjön be a por, jobb híján régi levelekkel és újságpapírcsíkokkal volt leszigetelve. A levéltöredékeken az akkoriban szokásos “levelemmel zavarom” szövegtöredéket persze azonnal megtaláltam :)

Miután a doboz látványa által okozott sokkból felocsúdtam, gyorsan megnéztem a fotót, és fantasztikus állapotban volt! A kép üvege keresztben eltört, a dobozon belül rengeteg volt a por, néhány apró bogár is befejezte benne a földi létet, és valami szürke alagútszerű textília keretezte belül a fotót…
na ilyet még nem láttam! Azért nem volt olyan nehéz kitalálni, hogy az alagútszerű dolog az bizony a fotón szereplő menyasszony valódi fátyla és koszorúja! Szinte láttam benne a régi menyasszonyt, annyira személyes volt a dolog!

 

A restaurálást nehezítette, hogy az egész “szerkezetet” a szkennelés után vissza kellett állítanom az eredeti állapotába (a bogarakhoz nem ragaszkodtak, és egy új üveget is kapott). A koszorú és a fátyol kb. annyira volt törékeny, mint egy folyékony nitrogénben megfürdetett rózsaszál. Ki kellett szabadítani alóla a fényképet, majd vissza is tenni. Szerencsére csak két szöggel volt rögzítve a hátfalhoz, a művelet sikerült, a digitalizált kép itt látható:

Ha én esküvői fotós volnék, és idetévednék a blogra, szerintem ezt az ötletet mindenképpen felajánlanám a következő párnak!