Kreatív szűrők kompaktokhoz és távmérős (filmes) gépekhez

A Lee Camera Filters honlapján találtam egy hasznos kiegészítőt, amivel kisméretű digitális fényképezőgépekre illetve távmérős, filmes gépekre illeszthetünk kreatív, vagy hagyományos szürke illetve polarizációs szűrőket illetve azok kombinációit.

Remélem a filmes Olympus 35RC-mmel és a Canon kompaktommal is fog működni :)

Találtam még egy oldalt, ahol a Cokin szűrőtartókról olvashattam, itt is láttam apró gépre való tartót, ami be is indította a fantáziámat, hátha egy ilyesmi tartót barkácsolni is lehetne? Ezt a tartót még olyan gépen is lehet használni, ami behúzza az optikát a házba. Csinált valaki már hasonlót házilag? Örömmel venném, ha megosztaná a tapasztalatait!

Cokin "digi holder" szűrőtartó Cokin "Digi Holder" polárszűrővel

 

IGEN, még mindig lehet filmre fotózni

Ma beszélgetés közben valakinek kezébe adtam egy analóg filmes (hagyományos) fényképezőgépet. Nem ez volt az első eset, hogy az a téma jött elő: “de hát hívnak még valahol elő filmet?” A Google 80.000 találatot dob ki a hagyományos filmkidolgozás kifejezésre. Ezek szerint IGEN! És amíg igen, addig sok embernek továbbra is bátran ajánlom.

Egy filmtekercs előhívásának ára kb 500Ft. Egy átlagos filmtekercs 1000 Ft-ba kerül. Tehát durván negyven Forint egy felvétel. Számos filmkidolgozó “ajándék” filmet ad a kész papírképek mellé (hogy legyen mit kidolgoznia legközelebb) tehát a második tekercstől csak a filmelőhívás költségével kell számolni! Innentől 14 Forint/felvétel ha jól számoltam.
A fényképezőgépet pedig megússzuk kb. tízezerből. Mehetünk is fotózni.

Sokan drágállják az analóg technikát. Nos a legolcsóbb digitális kompaktgép 30eFt és kell hozzá memóriakártya, kártyaolvasó, számítógép, merevlemez a tároláshoz, tartalékelem vagy akkumulátor, töltő stb, ami jelentősen megemeli az induló költséget. Mondhatjuk azt, hogy ez úgyis megvan egy átlagos háztartásban, de csalunk, mert az elemeket cserélni kell, az akkuk is elfáradnak, a számítógép amortizálódik, áramot fogyaszt, az újabb 14 megapixeles fotók újabb tárterületet vagy CD-t igényelnek stb.

filmes időfárásálló kamera

időjárásálló kompakt tízezerért

Nikon F4 váz

Profi AF filmes váz ötvenezerért

Tehát 40 ezerért az olcsó kompakttal még egyetlen kép nem készült. De majd hosszú távon!
A hosszú táv egy kompakt életében 2-3 év, aztán elromlik, és a javíttatása drágább mint egy új. Ezzel szemben egy hasonló kvalitású analóg kompakt gép 5-10 eFt. (Ezt a filmest itt balra 1997-ben gyártották, és a mai napig használom)

 

A tükörreflexes kategóriában más az árkülönbség, egy alap digitális váz mondjuk 100 eFt ezzel szemben egy autófókuszos filmes kb a fele.

A “fényképezhetek akármennyit, mert letörölhetem és nem kerül semmibe” mondattal is csínján kell bánni, mert a digitális  fényképezőgépek különösen nem a hosszú élettartamra vannak kihegyezve. Főként nem, az olcsóbbak!

Egy idős ember, akit a reklámok rákényszerítenek egy digitális fényképezőgép megvételére, azonnal ezt kérdezi: “de hogy lesz ebből papírkép?” Ennek a legegyszerűbb módja, ha befárad egy laborba, odaadja a gépet az alkalmazottnak, és kér tőle egy sorozat papírképet. Ha odairányítják egy önkiszolgáló képmegrendelőgéphez, amihez nincs kedve, keressen egy másik üzletet. Amúgy is jó dolog mindig ugyanabba az üzletbe járni, sokkal személyesebb. Válasszunk olyat, ahová öröm betérni! Lehet kérni a fájlokról CD másolatot is. (Ugyanezt, ugyanígy megtehetjük a filmes gépünkkel is)

Nem mindenkinek jó  a filmre való fotózás. A film olyanoknak való, akik keveset, vagy tudatosan fotóznak, és papírképeket szeretnének belőle elsősorban. Itt az idősebb, filmhez szokott generációra gondolok és persze nem hagyhatom ki a lomográfusokat sem. (Na jó, a LOMO-sokra pont NEM jellemző a tudatosság :) A filmes amatőrfotózásnak is hatalmas tábora van, csak a Flickr fotómegosztó oldalon 70 ezer tag egymillió-nyolcszázezer fotója van fenn!

Szóval a filmet még ne tessék temetni, ha kérhetem :)

Angyal a szemétben

Tegnap a temetőben járva megláttam egy kis szobrot a kuka szélére állítva. Egy kis derékbatört angyalka, amit gondolom nem akaródzott valakinek a kuka mélyére taszítani. Odahelyezte hát összeillesztve a darabokat a kuka szélére. Én pedig készítettem két képet róla. Az egyiken szemét, a másikon angyal. Így lényegít át fél méter valamit ide, vagy oda egy fotón.

vagy angyal?szemét?

(furcsa, de véletlenül Angyal Zoli barátom könyvtárába exportáltam a két képet)

Mit fotózzon az amatőr?

A professzionális fotózásnak vannak megkérdőjelezhetetlen területei: Tárgy, étel, épület,  divat, sajtó, esküvői és bulifotó, műtermi személyfotózás, tudományos, orvosi fotózás, reprogfáfia. Ezek profi területek. Szakmai tudás, gyakorlat, nagyértékű felszerelés (műterem) nélkül, hiú ábrándokat kerget az az amatőr, aki úgy gondolja, hogy csupán egy drága dslr gép vásárlásával már ringbe szállhat a profik ellen. Fentieken túl a profiknak van még olyan tulajdonságuk, (kommunikációs készség, harcosság, ravaszság, marketing ismeret, pofátlanság…) amiktől profikká váltak. Esetleg annak ellenére is, hogy szakmai tudásuk nem éri el egy amatőrfotós szintjét, de van ez így az élet más területein is.

Ha profi fotókat szeretnél, a legjobb megoldás egy, a területen otthonos profit megbízni a feladattal. Gyors, kényelmes és relatíve olcsó.

… na jó, és akkor mit kezdjek a drága géppel, aminek beszerzésébe a jó öreg fogyasztói társadalom észrevétlenül belekényszerített? – kérdezed joggal.

Szerintem két megoldás van: futsz a pénzed után, megpróbálod fizetős fotósmunkákkal visszaügyeskedni a géped árát (és közben sok stressznek teszed ki magad és még többet költesz) vagy élvezed az amatőrséget.

Van egy jó hírem: a világon szinte minden le van már fényképezve :) A templom, a tengerpart, a gyümölcsök a piacon és igen, a meztelen nők is. Felesleges lenne minden utunkba kerülő fűszálról felvételt készíteni, (régebben így voltunk az mp3 letöltésekkel, volt olyan ismerősöm, akinek “megvolt az egész internet”)

Amit szerintem igazán érdemes fotóznunk, az a saját környezetünk. Gyermekeink növekedése, sajátkezűleg ültetett, kertünkben pompázó virágok, a szép szülinapi tortánk, az édesen alvó kedvesünk. Ezeket a fotókat nem tudja egy profi megcsinálni,
MERT NINCS OTT!

Nikon D50 vaku szinkron/aszinkron

Előző írásomban ígértem fejleményeket vakuszinkron ügyben.

Kiderült, hogy a Nikon D50 redőnyzárja 1/4000 másodperces zársebességnél is teljesen kinyílik, lehetővé téve vakus felvétel készítését kábellel hozzákapcsolt, vagy letakart extra érzékelőjű, gépre feltűzött rendszervakuval.
A letakarás azért kell, mert különben a gép érzékeli a rendszervakut, és automatikusan beállítja a normál vakuszinkron időt. Rádiós kioldóval a legrövidebb zársebesség “csak” 1/1250 mp. volt az elektronika “lustasága” miatt.

Nikon D50 vaku hiba

Mivel a vakum teljes fényerőn 1/1000 mp-ig villan, (a post írása óta kiderült, hogy csak 1/400-addal) az 1/4 az 1/1 azaz teljes manuális fényerővel, és 1/500-ad mp zársebességgel készült fotók fogják nagyjából a legjobban kihasználni a vaku teljesítményét, mivel az ennél rövidebb zársebességeknél már “levágódik” a vaku idejéből. *

Most, hogy belelkesedtem a Nikon D50 rövid vakuszinkronidején, gondoltam veszek egy “fiatalabb”, kevesebbet használt D50-et is. Folytatás

Rövid vakuszinkronidő kísérletezés

Tegnap vettem egy használt Nikon D50 fényképezőgépet szemtelenül olcsón :) Azt már tudtam róla, hogy az újabb tükörreflexesekhez képest ez a gép 1/500 másodperces záridőnél is kirajzolja a teljes képméretet, de nem hagyott a kisördög, próbaképpen leteszteltem 1/1000-en is és működött! A vakut nem a gépre tűztem fel, hanem a rádiós kioldóval sütöttem el, de végül is a gyakorlatban is így fogom használni. Nagyon belelkesültem ettől, hiszen ez azt jelenti, hogy például ellenfényes fotóknál nagyon be fogom tudni sötétíteni az eget. A modern tükörreflexesek csak maximum 1/250-edet tudnak szinkronizálni! (Van ugyan a “High-speed flash sync” dolog komolyabb vakukkal, de ott elég nagy része eltűnik a vakuteljesítménynek.)

Kicsit “túrok” a neten, és néhány kísérletet is csinálok, a rekordot megdöntendő :)
A fejleményeket természetesen közkinccsé teszem.

—–

Első eredmény: Flashwave III rádiós kioldóval: 1/1250

MEIKE markolat D7000-hez

A blogban ez az első technikai jellegű “kütyü” írásom.  Nem szándékozom  összehasonlításokat, gépteszteket írni nyakló nélkül, viszont ez egy személyes dilemma volt, és úgy érzem itt a helye.
Vettem  egy MEIKE markolatot a tükörreflexes D7000 fényképezőgépemhez. Megjegyzem, az előző (D200) gépem fogása sokkal jobb volt a D7000-nél. Annyian áradoztak róla, hogy milyen jó, gondoltam kipróbálom. Így néznek ki együtt:

 

 

 

Folytatás

Egy épségben maradt régi esküvői kép

Egy megrendelőm, aki már évek óta archiválja a gyöngyösi fotórelikviákat és számtalan családfához gyűjtött fényképet hozott már, különösen nagy csomaggal állított be hozzám.
A szatyorból egy régi esküvői fénykép került elő, méghozzá egy dobozkeretben! Az elölről aranyozott keret “doboz része” hátul iszonyú puritán módra volt falapokból összeácsolva, és hogy a réseken ne szökjön be a por, jobb híján régi levelekkel és újságpapírcsíkokkal volt leszigetelve. A levéltöredékeken az akkoriban szokásos “levelemmel zavarom” szövegtöredéket persze azonnal megtaláltam :)

Miután a doboz látványa által okozott sokkból felocsúdtam, gyorsan megnéztem a fotót, és fantasztikus állapotban volt! A kép üvege keresztben eltört, a dobozon belül rengeteg volt a por, néhány apró bogár is befejezte benne a földi létet, és valami szürke alagútszerű textília keretezte belül a fotót…
na ilyet még nem láttam! Azért nem volt olyan nehéz kitalálni, hogy az alagútszerű dolog az bizony a fotón szereplő menyasszony valódi fátyla és koszorúja! Szinte láttam benne a régi menyasszonyt, annyira személyes volt a dolog!

 

A restaurálást nehezítette, hogy az egész “szerkezetet” a szkennelés után vissza kellett állítanom az eredeti állapotába (a bogarakhoz nem ragaszkodtak, és egy új üveget is kapott). A koszorú és a fátyol kb. annyira volt törékeny, mint egy folyékony nitrogénben megfürdetett rózsaszál. Ki kellett szabadítani alóla a fényképet, majd vissza is tenni. Szerencsére csak két szöggel volt rögzítve a hátfalhoz, a művelet sikerült, a digitalizált kép itt látható:

Ha én esküvői fotós volnék, és idetévednék a blogra, szerintem ezt az ötletet mindenképpen felajánlanám a következő párnak!

Hiány

Szeretem a kislányomat. Amikor régebben elém kerül egy útburkolati jel, ami egy kalapos férfi és egy kislány sziluettjét formázza, mindig gondosan kikerültem. Sajnos a válás óta alig látjuk egymást. A minap séta közben rávetődött az árnyékom a jelre, és már tudtam is, hogyan öltöm képi formába ezt a hiányt. Hiány

Ez a fotó ékes bizonyítéka lehet annak, hogy a fotózáshoz nem szükséges mindenáron méregdrága kamera. A kép egy olcsó kompakttal készült, némi utómunkával.